Örömzene az utczán

Hogy miért is jó muzsikálni az utcán? Erre ma megtaláltam a választ.:) 

Olaszországból frissen hazaérkezett kobzás Barátnémmal már igen régóta tervezgettük, hogy jó lenne már egyet ketten utcazenélni.
Egy pár szót arról, hogy milyen zenét is játszunk. Népzenélünk. Barátnőm kobzol én pedig népi furulyázom igen sok éve. Moldvai autentikus zenét játszunk. A Moldvai Csángók a Kárpátokon túl élnek, Székelyföldről elcsángált, (elvándorolt) Magyarok. Nagyon elzártan élnek, ezért maradt meg szerencsénkre ilyen ősi formában a zenéjük, táncaik, énekeik, hagyoményaik. Mára nagyon népszerűek a körtáncaik, páros táncaik, sok-sok táncházban találkozhat vele az ember. Egy kis ízelítő annak aki nem ismeri ezeket a zenéket: ezen a linken a ma is élő moldvai csángó furulyások: Legedi Laci bácsi és Hodorog Andris bácsi muzsikálnak, valamint hegedűn Mandache Aurél bácsi, aki sajnos már nincsen közöttünk. Ők Klézséből származnak.

***

A Margit-szigetre esett a választásunk. Szerintem nagyon fontos a jó helyszín választás, mielőtt elkezdünk zenélni. A sziget erre a célra igencsak megfelelő. Nemcsak, hogy sok turista van, akik nagy örömmel hallgatják és táncikálnak a zenére miközben elhaladnak előttünk, sok család is megfordul, ahol meg a kis gyerkőcök figyelik tátott szájjal az "előadást". :) Ezek mellett maga a hely is kényelmes, hangulatos, nem egy aluljáró feeling. (Bár azért annak is megvan a maga hangulata.) Lecsüccsentünk egy padra a fák alá szinte egyből a "bejáratánál". Árnyék volt, szellő és pont kellő hely előttünk ahhoz, hogy ha esetleg az emberek megállnak nézni egy-két percig minket akkor is a többi járókelő kényelmesen elférjen mögöttük. Szóval a hely tökéletes zenélésre, főleg ha az ember lánya egy kis pénzt is szeretne vele keresni, mert rettenetes mennyiségű ember haladt el előttünk.

Na, de most már rátérek végre arra, amiről igazából szerettem volna beszélni. Magáról a zenélésről, az emberekről, az érzéseimről, gondolataimról, amiket előhívott belőlem ez az egész. Hogy miért is jó (utca)zenélni?
Hihetetlen élményben volt részünk. Annyi, de annyi pozitív energiát, örömöt, jókedvet, mosolyt kaptunk ez a 3-4 óra alatt, ami elegendő lenne akár 20 embernek is, hogy jó kedve legyen. Fantasztikusak az emberek.
A zenélésünk elején még nem igazán mertem az emberek szemébe nézni, miközben játszottam, de egy pár dallam után rájöttem, hogy de bizony kell az emberekre nézni, hiszen Nekik játszunk, őket is szórakoztatni akarjuk, nemcsak magunknak ééés így látom azt a rengeteg mosolyt, ami kiül ilyenkor az emberek arcára, mikor meglátnak két lyánykát zenélni. Természetesen nekünk magában a zenélés is csodálatos, hiszen mindketten imádunk zenélni, de mégis más érzés mikor másoknak is játszunk, másoknak is mosolyt csalunk az arcára, nemcsak magunknak.
Különösképpen büszkeség volt Magyar emberektől dícsérő szavakat, elismerő pillantásokat kapni. Szinte senki nem ment el előttünk rezzenéstelen, érzéketlen arccal. Kaptunk tapsot, készült velünk közös fotó egy édes kislánnyal, egy külföldi bácsi még kamerával videót is készített. Sok külhoni megörvendeztetett minket táncával, vagy csak szimpla ugrabugrálásával. Akadt egy profi táncosunk is. Egy kis Down-kóros kisfiú, aki olyan édes táncot lejtett nekünk két hosszú dallamon keresztül, hogy öröm volt nézni! :)  Őszinte volt! A kisgyermekek arca volt a leggyönyörűbb mikor eltotyogtak, vagy elgurultak vagy csak Anyuka öléből felfigyeltek a zenére és megjelent az arcukon az a gyönyörű csodálkozás, kíváncsiság és figyelem.

Azt gondolom megéri zenélni, megéri a saját népünk zenéjét játszani és nemcsak magunknak, hanem mindenkinek. A Magyaroknak azért mert a miénk és összeköt minket, a külföldieknek pedig azért, mert szerintem ez büszkeség, hogy nekünk ilyenünk van, ilyen fantasztikus sokszínű a kultúránk és ezzel dicsekedni kell ;) És amiről eddig beszéltem, az a tömérdek boldogság ami ilyenkor az emberekből árad szerte szét! :))

(Deákon is zenéltünk egy picit :)) )

Köszönet a képekért egy bácsinak és egy néninek! :)