Ártani biztosan nem fog :)

Hogy mi ez a szépség?:) Otthoni "hulladékból" elkészíthető növénytápláló.
Néhány napja láttam a facebookon egy videót, amiben ezt a darálmányt készíti el a videós, hogy megmentse egy haldokló növénye életét.
Nekem ugyan nem haldokolnak a növényeim az ablakomban, de gondoltam a tél közeledtével biztos nem árthat nekik, ha kapnak egy kis extra életerőt, amúgy is igencsak sötét a szobám, így őszi-téli időben pedig még kevesebb a beszűrődő Napfény mennyisége.

Nem kell hozzá semmi hókuszpókusz, mindössze három otthon is sűrűn előforduló dolog.:
*Banánhéj--kálium forrás
*Kávézacc--ásványi anyagokban gazdag (arcradírnak is tökéletes mézzel keverve ;) ) 
*Tojáshéj--a kálcium pótlására

Mehet a züm-züm gépbe, és már adagolhatjuk is a virágok földjébe.

Pár hónapja egy kis pozsgás növényemnek véletlenül letörtem két hajtását is. Nem akartam kidobni őket, hát vízbe raktam s reménykedtem hamarosan kigyökereznek, hiszen tanultuk bioszból, így is lehet növényt szaporítani, dugványozással. A természet rendje módja szerint ki is gyökereztek, de a kiültetésüket egyre csak húztam, halogattam, egészen Máig. :) Hiszen ha már megcsináltam ezt a energiabombát, hát kiknek adjam, ha nem az új növénykéknek. :)

Egészségükre váljon...:)

Sálkapucni

Nem vagyok egy sapka kedvelő ember. Szinte minden nap kontyban hordom a kócot a fejemen, ezért kényelmetlennek tartom. Már jó ideje horgolt fejpántokat, vagyis fejpánt fülvédőket gyártmányozok, különböző mintákat próbálgatva, maradék fonalakat elhasználva, viszont amióta szinte mindenhova biciklivel járok, ha nem is végig de az út feléig biztosan, keresnem kellett valami kicsivel melegebb megoldást, így a hideg időkre. Sapka szóba se jöhetett, de a kapucni egy jó megoldásnak tűnt, csakhogy az meg úgy egymagában nem marad a fejemen, ezért megoldásként egy sálhoz kell erősíteni.

Elkezdtem keresgélni a raverly-n szabásminták, ötletek után. Sajnos olyat nem találtam, amilyet a lelki szemeim előtt láttam, de hasonlót igen, így indultam el. Közben regisztráltam is erre az oldalra, amit Anya ajánlott. :) Este megterveztem a saját szabásmintám és másnap már el is kezdtem a kapucni horgolását.

Az egész rettenetesen egyszerű. Aki szeretne ilyet készíteni magának, neki gyorsan leírom, hogy mi a dolga. :)  Horgolni kell két azonos méretű téglalapot, méreteket nem mondok, nem is tudok. Mindenki akkorára készítse amekkora a feje :D majd az elkészült két téglalap két szomszédos oldalát össze kell dolgozni. Ezzel el is készült a kapucni. Eredetileg a sál részét is horgolni akartam, de végül a kötés mellett döntöttem, haladósabbnak gondolom, meg kevésbé lesz tömött és vastag a végeredmény. Meg amúgy is gyakorlást igényel nálam a kötés művészete :P
Azt pedig a követező képpen hajtottam végre. Nem egy egyszerű sálat, hanem egy háromszög, igen nagy tompaszöggel rendelkező háromszöget kötöttem. Egy sima-egy fordított sor, de minden második sima sornál szaporítottam egyet. Mikor elértem a kívánt sálhosszam feléhez, akkor pedig minden 2. sima sornál fogyasztottam egyet.

Végezetül márcsak össze kellett dolgozni a sálat meg a kapucnit :)

Sajnos idő híján igencsak lassan lettem készen, elkezdtem egy ilyen projektnaplót azon a bizonyos raverly oldalon, amit közben nem csináltam, csak elkezdtem, de ennek hála megtudtam nézni, hogy mikor kezdtem, Október 20.-a volt amikor nekiláttam, s pár napja lettem készen vele, szóval kb 1 hónapomba telt...ami elég sok, de legalább az igazi hideg beköszöntése előtt készen lett :) (nem úgy mint szegény tavaly elkezdett kötött sálam, ami még mindig a befejezésére vár...)


A végeredmény nekem borzalmasan tetszik, kicsit manós hangulata van, de nekem ettől még jobban tetszik.

Erdőszínek, Avar, Kismanó, Fák...<3  

Erdőlány 

És jöjjön a tömérdek mennyiségű képáradat :P

Időzítővel mahináltam a képeket, Diese aranyos sárga seprű volt a segítségemre, amit egy csoda zöld locsolókannába állítottam, azért hogy jó helyre fókuszáljon a fotógép. majd gyorsan a helyére álltam, de nem mindig sikerült elég messze tennem a seprűt...:D

 Lehajtva is tökéletesen megállja a helyét :) 

Gyüjtésünkröl

A múlt héten meglátogatták Budapestet s vele együtt minket is Erdélyi, Orotvai gyógynövényes barátaink, kiknél a nyáron egy feledhetetlen hetet töltöttem. Erről a hetemről már született is pár bejegyzés, s most gondoltam folytatom ezek sorát, bár ezúttal nem a gyógynövényekről leszen szó, hanem egy teljesen más műfajról. Igaz ez is gyűjtés, de nem növények gyűjtése, hanem népzene gyűjtés, s hogy még pontosabb legyek, furulya dallamok gyűjtése.

Él Orotván, egy furulyás pásztor ember, Szőcs János bácsi. Még az igaziak közül való. Adatközlőnek hívja a szakirodalom az olyan régen hétköznapinak számító embereket, (ma már kincsként tekintünk rájuk), kik megőrizték s még képesek is továbbadni mind zenei, mind folklorisztikai tudásukat. Jani bácsi is az ilyen emberek közé tartozik s nekünk volt alkalmunk, lehetőségünk Őt meglátogatni, meghallgatni, rögzíteni.

A bácsi megtalálása kisebb akadályokba ütközött, ugyanis nem tartózkodott otthon, hanem a falu oldalában elterülő Tilalmas erdőben legeltette juhait, mint megtudtuk a szomszédoktól. Irány az erdő. Elindultunk valamerre, a fiúk közben gombát is szedtek, az eső is elkezdett csöpörészni, kezdtünk messze kerülni a lakott területtől. de rendületlenül mentünk amerre gondoltuk, hogy mennünk kell. Hát... az irány éppen az ellenkező volt, mint a tényleges helyes irány. Blankával leváltunk a fiúktól, ugyanis ők egy másik úton akartak visszamenni, mi meg ott ahol jöttünk.

 Természetesen mondanom se kell, hogy mi találtuk meg először a bácsit, sőt még egy jó hideg Csíki sört is betermeltünk. miközben vártuk a legényeket. Javában iszogatunk, beszélgetünk Blankával a kisbolt előtt, egyszercsak furulyaszóra figyelünk fel. nyomás a hang irányába. Nem kellett sokat mennünk, meg is pillantottuk a nyájat s vele együtt János bácsit is botjára támaszkodva furulyázni. (a legelső képen még nem is vett észre minket)

Mikor kiértünk az erdőből, valahonnan előbukkant szekerével Jani bá testvére is, aki nótáival boldogított minket. :) 

Miután leültünk egy kis pihenőhelyre, s már a legények is megkerültek, kezdetét vette a gyűjtésnek azon szép része, mikor mi csak hallgatunk, gyönyörködünk, János bácsi pedig muzsikált. 

Fantasztikus élmény volt, hát még mikor a báránykák is megjelentek a háttérben. :) 

Olyan igazi volt, tényleg a saját közegében hallgatni a zenét, ahonnan való, nem a színpadról, nem felvételről, nem Budapestről, hanem onnan, a Bölcsőből. 

Köszönjük János bácsinak ezt a napot, a sok kedvességet, zeneszót, története, éneket :))

Jövőre visszatérünk ;)

Most pedig még 1-2 kép a Napról:

<3

Csepergett, s hát a jó barát odaadja barátnőjének az esőkabátot :)

Itt mondta nekem, hogy fotózzam le a kedves bárányait is :)

Úton hazafelé

Anyuka elkezdte, én befejeztem

Az eredetileg párnának készülő horgolmány az utóbbi napokban végül más funkciót kapott. Hátizsák lett belőle :)
Anya adta meg a kezdő löketet, azzal, hogy pár hónapja elkészítette a táska elejét. Azt a részt ahol a kör van. Ezt a szépséget a múlt héten megtaláltam, (kutakodtam nagyobb horgolótű után :) ) és mivel még nem volt befejezve egyből tudtam, hogy ezt kár lenne "elpazarolni" egy párnára. Volt egy hatalmas gombolyag saját festésű mustáros sárgás színű gyapjú fonalam, amit igaz ugyan, hogy másra szántam, de végül neki is a "hátizsákká válás" lett megírva :D
Gyorsan neki is láttam az oldalak meghorgolásának. Egy számomra új mintával készítettem, azért mert nem akartam, hogy ugyanolyan legyen az oldal/aljának textúrája, mint az elő és hátlapnak.

Szegény begyulladt bölcsességfogamnak hála, az elmúlt másfél hétben igen sokat időztem a budapesti szájsebészeten. Ebben, azt leszámítva, hogy ideiglenesen meggyógyították a fogam (addig, míg ki nem húzzák) egy jó dolog volt még, hogy a várakozások alatt készre sikerült horgolnom a táskát. S az utolsó napokban már a kész zsákocska kísért el a kezelésekre.

A táska meghorgolása, valamint az összeállítása sem volt ördöngösség. Szépen összehorgoltam a megfelelő oldalakat a megfelelőkkel, rája öltögettem a 2 fagombot, varrtam bele egy bélést, meg az aljára tettem merevítőnek egy kis fa lapocskát, ami majdnem passzolt is bele :)  Hátára meg egy-egy pántot.

Ééés, akkor így néz ki, kész állapotában :)

(igyekeztünk spontánnak tűnő képeket készíteni, hát így sikerültek)