2016. október 26., szerda

Gyüjtésünkröl


A múlt héten meglátogatták Budapestet s vele együtt minket is Erdélyi, Orotvai gyógynövényes barátaink, kiknél a nyáron egy feledhetetlen hetet töltöttem. Erről a hetemről már született is pár bejegyzés, s most gondoltam folytatom ezek sorát, bár ezúttal nem a gyógynövényekről leszen szó, hanem egy teljesen más műfajról. Igaz ez is gyűjtés, de nem növények gyűjtése, hanem népzene gyűjtés, s hogy még pontosabb legyek, furulya dallamok gyűjtése.

Él Orotván, egy furulyás pásztor ember, Szőcs János bácsi. Még az igaziak közül való. Adatközlőnek hívja a szakirodalom az olyan régen hétköznapinak számító embereket, (ma már kincsként tekintünk rájuk), kik megőrizték s még képesek is továbbadni mind zenei, mind folklorisztikai tudásukat. Jani bácsi is az ilyen emberek közé tartozik s nekünk volt alkalmunk, lehetőségünk Őt meglátogatni, meghallgatni, rögzíteni.



A bácsi megtalálása kisebb akadályokba ütközött, ugyanis nem tartózkodott otthon, hanem a falu oldalában elterülő Tilalmas erdőben legeltette juhait, mint megtudtuk a szomszédoktól. Irány az erdő. Elindultunk valamerre, a fiúk közben gombát is szedtek, az eső is elkezdett csöpörészni, kezdtünk messze kerülni a lakott területtől. de rendületlenül mentünk amerre gondoltuk, hogy mennünk kell. Hát... az irány éppen az ellenkező volt, mint a tényleges helyes irány. Blankával leváltunk a fiúktól, ugyanis ők egy másik úton akartak visszamenni, mi meg ott ahol jöttünk.



 Természetesen mondanom se kell, hogy mi találtuk meg először a bácsit, sőt még egy jó hideg Csíki sört is betermeltünk. miközben vártuk a legényeket. Javában iszogatunk, beszélgetünk Blankával a kisbolt előtt, egyszercsak furulyaszóra figyelünk fel. nyomás a hang irányába. Nem kellett sokat mennünk, meg is pillantottuk a nyájat s vele együtt János bácsit is botjára támaszkodva furulyázni. (a legelső képen még nem is vett észre minket)




Mikor kiértünk az erdőből, valahonnan előbukkant szekerével Jani bá testvére is, aki nótáival boldogított minket. :) 


Miután leültünk egy kis pihenőhelyre, s már a legények is megkerültek, kezdetét vette a gyűjtésnek azon szép része, mikor mi csak hallgatunk, gyönyörködünk, János bácsi pedig muzsikált. 
Fantasztikus élmény volt, hát még mikor a báránykák is megjelentek a háttérben. :) 


Olyan igazi volt, tényleg a saját közegében hallgatni a zenét, ahonnan való, nem a színpadról, nem felvételről, nem Budapestről, hanem onnan, a Bölcsőből. 
Köszönjük János bácsinak ezt a napot, a sok kedvességet, zeneszót, története, éneket :))
Jövőre visszatérünk ;)
Most pedig még 1-2 kép a Napról:





<3



Csepergett, s hát a jó barát odaadja barátnőjének az esőkabátot :)



Itt mondta nekem, hogy fotózzam le a kedves bárányait is :)

Úton hazafelé




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése