2018. szeptember 16., vasárnap

Gyimesi történetek

(Előző rész folytatása)
Zenészként, elsődleges célomnak tekintem azt hogy mások is legalább annyira ha nem jobban örömüket leljék a muzsikámban, mint én.

Feladatomnak is tartom, hiszen évszázadok óta a feladata egy muzsikusnak a hallgatóság, mulató közönség kiszolgálása, mulattatása, szórakoztatása.


Hidegségbe érve:



Viszont van sokszor hogy csak magunknak, magunk kedvére játszunk. Ez történt ebben a két hétben is. Legalábbis egy ideig mi ezt gondoltuk. Hamar kiderült, hogy ez nem teljesen így van. Mondjuk már a második napon, mikor még elég sokan voltunk a házban, nem várt vendégünk érkezett, egy bácsi a közelből, akivel a fiúk napközben kocsmáztak. Hát megkeresett minket. Előkerült egy szaxofon, egy gardon, megkezdődtek a nóták, az öreg egyszer kétszer jól meg is sirített, közben a fiúk bőszen készítették a rókagombás tojásrántottát vacsorára, amit a napokban szedtek.  Ezzel az élménnyel indítottunk...:)






 Majd elcsendesedtek az esték, egyre kevesebben lettük, egyre kevesebb hangszerrel.
A második hét közepe felé vendégünk érkezett. A szomszédasszony. Miután megittuk a pertut s az ajándék tojást is a hűtőbe tettük megtudtuk látogatásának miértjét. Valamelyik nap, mikor éjszakába nyúlóan muzsikáltuk elhangzott, 14 éve meghalt édesapja kedvenc nótája. Ezt már könnyes szemmel mondta s közben dúdolta. Hamar rájöttünk, melyik is lehetett az emlegetett ének. Kérte játszuk el neki még egyszer. Megható volt és gyönyörű a jelenet, mikor a kissé már elfeledett sorokat próbája az asszony felkutatni emlékezetéből, mert mindenképpen velünk szeretné énekelni.  Fájdalmasan szép volt.
 Ezt követte még sok más nóta, közben az asszony kezébe került a gardon, kérte hogy tanítsuk. Keresztleánykája is közben megérkezett, este volt már. Utólag visszagondolva nem is értettük, ilyenkor hogy hogy még itt lehetett. Édesanyja hamarosan meg is jelent érte, hogy hazavigye de előtte még sirültek egyet a szomszédasszonyunkkal. Fantasztikus volt. Gyimesi zenére, gyimesben, gyimesi asszonyok sirülnek a konyhában. Hát mekkora?:) és mi részesei voltunk. Hála!

Kiderült, hogy ennek az asszonynak a férje is minden este örömét leli a hangokban, kifekszik a tornácra s hallgatja. Azt is mondta a felesége, hogy egészen reggelig csak hallgatná. Úgy hírlik régebb ő is furulyázott. Egy két látogatás náluk a közeljövőben s hamar ráfogom venni, hogy újra kézbe vegye a hangszerét. Az első lépés már meg is volt. Utolsó esténken, mikor a puliszkát készítettük s áthívtak minket micset sütni, (erről meséltem már az előző bejegyzésemben) sok-sok mulatós és egyéb muzsika után Ici barátnőm rávett, hogy naa, hozzam át a furulyákat, nótázzunk velük egyet. Sajnos a gardont harmadik felünk Zórika elkellett, hogy vigye magával haza, (így voltunk hárman, Ilus, Zóra, meg én) így Ilus énekelt. Egy pár velünk korú fiatal is volt még a társaságban, akiknem szintén nem voltak idegenek a dallamok. Egy-egy dallamnál felcsillant a szemük, s olyan lelkesen keresték emlékezetük régen nem használt területein a soron következő szavakat, hogy öröm volt nézni. Sok énekhez kis anekdotát is fűztek, hogy -"Mikor a Naskalaton jártak szekérrel, jaaaaj az az Attila mennyi éneket tudott, nem is figyelték az utat csak énekeltek a szénásszekéren, a lovak tudták az utat." Ehhez képzeljétek hozzá azt a gyönyörű ízes szókincset és kiejtést...(fúú kicsit lehet elfogult vagyok..:D )

Teljesen más érzés ezeknek a hegyeknek muzsikálni. Teljsen más itt muzsikálni. Igazabb!:) Itt kapja meg a sóját, az ízét az ember a zenének. Hiszen itt van otthon az a zene amit játszok. Persze hogy itt szól úgy, itt kapom el azt az érzést a legerősebben ami kell ahhoz hogy valós legyen. Ömlenghetnék még egy darabig, de nem fogok. Tessék elmenni, megtapasztalni ezt. És itt nem csak a zenéről van szó!:)






Csíkba kellett menjünk pénteken, Zórának sajnos haza kellett utaznia. Sok időnk volt a városban mert igen hamar jöttek az autók akik készségesen elszállították bennünket, 3 csinos leánykát. Lődörögni nem igazán tudtunk a sok holmi s hangszer miatt, ezért egy már jól ismert pizzázóba szépen letelepedtünk s egészen az esti vonat indulásáig ott boldogítottuk egymást s a vendégeket. A szintén ott vacsorázók mulattatása nem volt betervezve. Fiatal pincérünk felszólítására kezdtünk bele a zenélésbe. Miután felismerte a gardont, ami mondjuk elég feltűnően csücsükélt mellettünk, megkérdezte nem akarunk-e muzsikálni. Nem kellett kétszer mondani.:) Csak elkezdeni volt nehéz onnanstól kezde nem volt probléma. Később megtudtuk, hogy a vendégek is nagyon szerették, nem volt belőle gond..sőt..:))
 Lelkes pincér barátunk kedvenc moldvai dallama is elhangzott, amit a következő héten egy gyimesi tábor keretei között (ahol furulyát tanítottam gyerkőcöknek) meg is tanítottam neki! Eljött, mert ismerte a helyet s a táborszervezőt is, na meg akkor már ugye engem is, mondtam neki hogy lesz tanítás. Hát el is jöttek, s még egy furulyás cimborája is vele tartott. Azóta virtuális órák keretei közt folytatjuk a tanítás-tanulást!:)
Apropó tanítás. Na ennek a témának kell egy külön bejegyzést szentelnem, olyan fontos részét képezte a nyaramnak.
Csíkból hazafelé stoppolva kik ,nem ha nem 3 volt muzsikus vett fel minket. Vagyis nem biztos hogy mindhárman azok voltak, a mellettünk ülő úriember biztosan, a többiek lelkesen helyeseltek neki:) Nagyot nevettem magamba hogy ez már azért tényleg hihetetlen:) meséltek a régi mulatságokról, hogy s mint volt. Közben az is kiderült, hogy egy régi nagy prímásnak az unokája ül mellettünk..leírhatatlan érzések ezek.

Ezt a csodás két hetet egy harmadik hasonlóan fantasztikus héttel koronáztunk meg. Egy igazi gyimesi táborral. Ahol reggeltől estig gyimesi szólt. :) na jó néha becsempésztek a táncosok egy kis felcsíkit, vagy Deák Billt :)) Ez egy kisebbecske tánctábor volt, Középlokon. A tánctanulás mellett volt sok kézműves, szövés, karmantyúbaba, övszövés, valamint tőlem lehetett furulyázni tanulni. Volt is 5-6 kis tanítványom, akiknek nagyon örültem :) és hogy az esti mulatérozásokat ki ne felejtsem a sorból...:) muzsikával mulatsággal zártuk Ilussal a közös nyarunkat. Helyesbítek, az egész nyaram muzsikálással és tanítással telt, amiért nem lehetek elég hálás.

Éés egy kis képnézegető rész következik :)







Középlokon:









És a záró hetünk:
















Az egyik leglelkesebb, legszorgalmasabb :)



Köszönöm<3 Ilusommal (nem éppen a legjobb képünk, de na :) 
Na jó, itt egy sokkal jobb, de ez nem Gyimesben készült, hanem Sárospatakon, Szabó R. János remekműve :)



Na, most elkezdtem nézegetni János képeit, bízom benne, hogy nem haragszik ha megosztok egyet-kettőt itt is.:) Odáig meg vissza vagyok a képeiért! :)
Remélem nem baj, a legtöbben én vagyok, igazából ezeket a sorokat magamnak is írom, megszállott napló író vagyok, de oda igen macerás képeket ragasztani, bár az lenne az igazi, így itt élem ki ezt a mániám!

Két mesteremmel, Fintu Dezső bácsival, aki elkapta a combom...:) és Hodorog Andris bácsival

nagymester


Mindig tud valami újat mutatni András bácsi:)




esett az eső

2018. szeptember 5., szerda

Gyimesi nyár 2.


Mint, ahogy az előző bejegyzésemben már ígértem, ebben a részben a zenéről-muzsikáról lesz szó. Élmények, amik táborokban értek :)


Mielőtt Hidegésbe letelepedtünk volna 2 táborban vettünk részt. Egy gyimesiben s egy moldvaiban. Mindkét táborban volt lehetőségem furulyát tanulni jó sokat :) Napközben regenerálódás, tanulás, majd hajnalig mulatság, így nézett ki a Gyimesközéploki tábor. Nagy szívfájdalmamra nem vitték túlzásba a gyimesi zene megszólaltatását...sőt... ellenben mindenféle erdélyi vonószenére mulathatott a táncolni vágyó sereglet. Nem mondom, hogy rossz volt, de sajnos nem erre számítottam. A társaság és Fintu Dezső bácsi mondjuk kárpótolt ! :)


(Antonovits Bence barátom fényképe)

 Szerencsére a moldvai tábor már kiszolgálta azokat az igényeimet amit hiányoltam ez előző táborból. Csaaak moldvai, kis románcigánnyal fűszerezve. Igazi csemege ;) Első nap megtudtam, hogy nincs elég  furulyatanár, szeretnék, hogy besegítsek, így kaptam egy rakat kezdő felnőtt, de annál lelkesebb tanulót! Rettenetesen élveztem velük lenni, dolgozni, nevetni! :) megszerettem őket (is). :)

Egyik órámon kapott le bennünket Bence :)

Közben szerencsére volt lehetőségem, azért nekem is tanulnom, méghozzá egy számomra még eddig igen keveset foglalkozott bácsi furulyajátékáról. Nagyon izgatott voltak egész héten. Megint elkapott a vágy, hogy fejlesszem magam, visszajött a lelkesedés a tanulás iránt, ami néha-néha be kell valljam alábbhagy, de ezen a héten bepótoltam mindent! :) Fantasztikus volt. az esti táncházakról nem is beszélve, ahol már az emlegetett románcigány zenészek húzták. Hegedű, harmonika, cimbalom, s bőgő. Váltásban a klézsei Legedi László István  bácsival (akinek az édesapja furulyatechnikáját tanultuk napközben) mi is muzsikáltunk különböző felállásokban, idősebb muzsikusok, szóval izgalmas volt minden este! :)






 Közben barátkozni kezdtem egy új hangszerrel, a kobozzal. Mint egy kiskamasz szerelembe estem, mondjuk 13 évnyi kitartó odaadásom a furulya iránt nem hagyott alább, de ő vele már hitvesi viszonyba vagyunk, most viszont olyan mintha született volna egy gyermekünk. Na jó kezd kicsit bizar irányt venni ez a hasonlatom, csak próbálom érzékeltetni, hogy hogyan is éreztem magam mikor egy számomra teljesen új hangszer kerül a kezembe, új technika, új feladatok, hatalmas kihívás. Nagyon izgatott voltam, vagyok most is :)) Ezer éve ismerem a kobzát, hiszen a legtöbbet koboz kísérettel muzsikálok, mégis teljesen más hogy most én vagyok a kíséret, és nem a prímás..:) Kifejezetten fontosnak tartom, hogy egy prímás tudjon vagy legalább konyítson a kísérethez, az meg már csak hab a tortán ha képes az ő szerepében jelen lenni egy zenekarban, követni, kísérni. Nehéz dolog ez :) Szóval szabadidőmben pedig nyúztam a kobzát. Érdekes volt ez a tábor, nem csak én kezdtem bele új hangszer tanulásába, Folkpakk nevű zenekarom 2 kobzosa is, egyikük hegedülni míg másikuk furulyázni kezdett. Volt is olyan megmozdulásunk, hogy ilyen felállásban próbálkoztunk élvezhető muzsikát csinálni, ha más nem, mi nagyon élveztük. Hamar megsegítettek minket a többiek ..:) Lelkesedésem azóta töretlen, rendeltem is egy kobzát..😍





Moldvai tábor esti hangulat: 














Asszonyok, leányok, kiültünk a sáncba a kocsma mellé :) 


Legedi László István bácsival