2018. augusztus 28., kedd

Gyimesi nyár 1.



Tapasztalás.Megélés.Tanulás.Tanítás.Gondoskodás.Figyelem.Fegyelem.Szeretet.Odaadás.Lassítás.Jelen.Természet.Szabadság.Kitartás.Nyugalom.Boldogság.Befeléfigyelés-Egymásrafigyelés.Jóság.


Öt hetet töltöttem távol Budapesttől, távol a “civilizációtól” távol a rohanástól, benzingőztől, gorombaságtól, ridegségtől. A Kárpátok legkeletibb vidékére, Gyimesbe költöztem egy kis időre.
Kis időre...Idő. Mi az, hogy Idő? Kint teljesen máshogyan érzékeltem az idő fogalmát, lelassult, tapinthatóvá, megfoghatóvá vált, s vele együtt én is. Lelassultam, megéltem a dolgokat, ahogy eddig még csak kevésszer, nem mondom hogy nem volt még ilyen, de ebben a konkrét 2 hétben valami történt velem. többet tanultam magamról mint azt valaha gondoltam volna. 2 hét alatt.
Azért írok az 5 hét helyett 2 hetet, mert a másik 3 hétben ugyan kint voltam s végül is rengeteg mindent tanultam abban a 3 hétben is, de akkor szervezett táborokban voltam. A már igen sokszor emlegetett 2 hétben viszont Hidegségben. Kedves barátnőmék csoda öreg házában. Nem voltam egyedül, volt hogy egészen sokan jelen voltunk, az idő nagy részében viszont csak hárman, s a végére ketten maradtunk.





 Se térerő, se internet. Felkellett fedezzük “egyedül” az életet. Kérdezni kellett, megszólítani, megkeresni, megoldani.
Bizony fát kellett vágnunk, ha hajat akartunk mosni. Na most ez három leányzónál először igen viccesen nézett ki, jókat kacagtunk egymáson,, de végül tiszták lettünk.
Nem nagyon iható a bevezetett víz, így le kellett járjunk a patakhoz vízért. Na de ezért a vízért megéri lejárni majd felcipelni :)


Kiderült, hogy mindhárman konyhatündérek vagyunk s az eddig kevéssé használt tudásunk igen nagy. Olyan egészségesen és változatosan étkeztünk, hogy csak ámulok. Nagyon szeretek főzni is és enni is. A lányok is:) Megadtuk a módját. Valamelyikünk főzött a másik rendet rakott-terített a harmadik a friss zöldséget vágta. Figyeltünk hogy közösen üljünk asztalhoz.

















Sokat zarándokoltunk a házi pityókás kenyérért a pékhez, stoppolhattunk is volna, de akkor nem látjuk ezeket:




Már megvolt a kimért házicsoki beszerző helyünk is, nem lehet ám minden boltban kapni kimérve :)
Mikor kenyérért mentünk a pékhez, beugrottunk csokiért, a néni már mondta, hogy jaaj, most fogyott el, de hamarosan érkezik az új szállítmány. Tudtuk hol a finom paradicsom, uborka, paprika, hol lehet Vivát kapni, (ami ilyen kis krémmel töltött párnácska) végigkóstoltuk a kimérős sütiket, a csokis tallértól kezdve a lekváros párnácskáig. Nap mint nap voltak gyerkőcök nálunk, Anita, Csongi, Andika, Mónika, egy kis édesség mindig volt a számukra. :)



Népzenészek vagyunk, nem tagadom szeretjük a pálinkát. Fel kellett keressük hát a helyi pálinkás embert, akiről két helyről is hallottuk, hogy neki biztosan van eladó pálinkája. Többször is jártunk nálunk. Harmadik látogatásunk során már igen közel engedtek magukhoz. Akkor már csak ketten voltunk komaasszonyommal:) Beleleshettünk a néni szakdolgozatába amit a gyimesi népviseletről írt, hogy ez hogyan hat a helyi gyermekek identitástudatára, megitattak jóféle pálinkával, közben folyt a túrókészítés télire. Abba is belelestünk, hisz teljesen máshogy készül, mint itthon. Érdeklődőek voltunk, csak úgy ittuk a szavaikat. Mikor hazaindultunk nem csak a pálinka landolt a tarisznyánkba, gazdagodtunk egy nagy túrógolyóbissal és sajttal. Nem kell ecseteljem mekkora boldogság volt bennünk. Hazafele már tervezgettük is az aznapi túrós puliszkát. Előző napokban kaptunk a szomszédtól háziszalonnát egy másiktól kolbászt. Mi kell még a boldogsághoz ? :) Elképesztően finom lett. Este meghívást kaptunk a szomszédoktól mics sütésre. Pálinkával és a frissen elkészült puliszkával csatlakoztunk hozzájuk.
Egyik eseményből következik a másik, minden megoldódott mindent megoldottunk. Vagy az élet oldotta meg.
 Elfogyott a tojásunk, hát az egyik kedves édesanya, kinek az egyik gyermeke naphosszat játszott a kertünkben a többi kicsi gyermekkel, megérezte ezt, hát leküldött egypár friss tojást, hasonlóképpen kolbászt, frissen sült házikenyeret is kaptunk. Gondoskodtak rólunk, figyeltek ránk.






Természetesen tudom, hogy az élet nem ilyen egyszerű ezen a vidéken sem. Mi vakációzni voltunk itt. Nem kellett megélhetést keressünk. Most egy igen romantikus oldalát mutatom be, amiben ugyan cseppnyi túlzás sincsen, hiszen ezek az élmények mind így történtek, viszont nem beszéltem a téli időkről, a rengeteg munkáról ami az állatok a kaszálók körül van, hogy az ember megélhessen s a családját is eltartsa. Az aláértékelt munkáról, ami mondjuk egy egész év munkáját becsüli alá, például hogy mennyiért vesznek be egy liter tejet... Bepillantást ugyan kaphattunk, de ténylegesen egyikben sem vettünk részt.
Viszont a csoda az tényleg ott van. Kivétel nélkül, öregekkel akikkel szóba elegyedtünk, akár az úton, akár stoppolás alkalmával azt mondta, hogy a legszebb, legjobb hely ez, nem menne el innen soha, de az élet nehéz.
Én nem a nehézségekről szeretnék beszélni, hogy hogyan is élhetnek a gyimesiek, mert azt még nemtudom, nem is tudnék sokat erről mondani. A szépségét a helynek, a saját élményeimet, tapasztalataimat, hogy hogyan hatottak rám a történések, ezeket szeretném megosztani. :)








Ennyire terveztem az első részt, a következőkben a muzsika lesz a fő téma. :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése