Mint, ahogy az előző bejegyzésemben már ígértem, ebben a részben a zenéről-muzsikáról lesz szó. Élmények, amik táborokban értek :)
Mielőtt Hidegésbe letelepedtünk volna 2 táborban vettünk részt. Egy gyimesiben s egy moldvaiban. Mindkét táborban volt lehetőségem furulyát tanulni jó sokat :) Napközben regenerálódás, tanulás, majd hajnalig mulatság, így nézett ki a Gyimesközéploki tábor. Nagy szívfájdalmamra nem vitték túlzásba a gyimesi zene megszólaltatását...sőt... ellenben mindenféle erdélyi vonószenére mulathatott a táncolni vágyó sereglet. Nem mondom, hogy rossz volt, de sajnos nem erre számítottam. A társaság és Fintu Dezső bácsi mondjuk kárpótolt ! :)
 |
| (Antonovits Bence barátom fényképe) |
Szerencsére a moldvai tábor már kiszolgálta azokat az igényeimet amit hiányoltam ez előző táborból. Csaaak moldvai, kis románcigánnyal fűszerezve. Igazi csemege ;) Első nap megtudtam, hogy nincs elég furulyatanár, szeretnék, hogy besegítsek, így kaptam egy rakat kezdő felnőtt, de annál lelkesebb tanulót! Rettenetesen élveztem velük lenni, dolgozni, nevetni! :) megszerettem őket (is). :)
 |
| Egyik órámon kapott le bennünket Bence :) |
Közben szerencsére volt lehetőségem, azért nekem is tanulnom, méghozzá egy számomra még eddig igen keveset foglalkozott bácsi furulyajátékáról. Nagyon izgatott voltak egész héten. Megint elkapott a vágy, hogy fejlesszem magam, visszajött a lelkesedés a tanulás iránt, ami néha-néha be kell valljam alábbhagy, de ezen a héten bepótoltam mindent! :) Fantasztikus volt. az esti táncházakról nem is beszélve, ahol már az emlegetett románcigány zenészek húzták. Hegedű, harmonika, cimbalom, s bőgő. Váltásban a klézsei Legedi László István bácsival (akinek az édesapja furulyatechnikáját tanultuk napközben) mi is muzsikáltunk különböző felállásokban, idősebb muzsikusok, szóval izgalmas volt minden este! :)
Közben barátkozni kezdtem egy új hangszerrel, a kobozzal. Mint egy kiskamasz szerelembe estem, mondjuk 13 évnyi kitartó odaadásom a furulya iránt nem hagyott alább, de ő vele már hitvesi viszonyba vagyunk, most viszont olyan mintha született volna egy gyermekünk. Na jó kezd kicsit bizar irányt venni ez a hasonlatom, csak próbálom érzékeltetni, hogy hogyan is éreztem magam mikor egy számomra teljesen új hangszer kerül a kezembe, új technika, új feladatok, hatalmas kihívás. Nagyon izgatott voltam, vagyok most is :)) Ezer éve ismerem a kobzát, hiszen a legtöbbet koboz kísérettel muzsikálok, mégis teljesen más hogy most én vagyok a kíséret, és nem a prímás..:) Kifejezetten fontosnak tartom, hogy egy prímás tudjon vagy legalább konyítson a kísérethez, az meg már csak hab a tortán ha képes az ő szerepében jelen lenni egy zenekarban, követni, kísérni. Nehéz dolog ez :) Szóval szabadidőmben pedig nyúztam a kobzát. Érdekes volt ez a tábor, nem csak én kezdtem bele új hangszer tanulásába, Folkpakk nevű zenekarom 2 kobzosa is, egyikük hegedülni míg másikuk furulyázni kezdett. Volt is olyan megmozdulásunk, hogy ilyen felállásban próbálkoztunk élvezhető muzsikát csinálni, ha más nem, mi nagyon élveztük. Hamar megsegítettek minket a többiek ..:) Lelkesedésem azóta töretlen, rendeltem is egy kobzát..😍
Moldvai tábor esti hangulat:
 |
| Asszonyok, leányok, kiültünk a sáncba a kocsma mellé :) |
 |
| Legedi László István bácsival |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése